Hullarabló telkó
Tavaly halt meg édesapám. Nem kell részleteznem, ez mekkora tragédia. Én intéztem a temetést és az összes szolgáltatónál, banknál, cégnél én intéztem az ügyeket. Megdöbbentő volt látnom, hogy egyes cégek mennyire érzéketlenek vagy telhetetlenek, ha meghal az ügyfelük.
T – a nagyvonalú
Kezdjük a jó példával. Amikor Telekom megkapta a beszkennelt halotti anyakönyvi kivonatot és a kérvényt, hogy szüntessük meg a telekomos telefonját és kábeltévéjét, akkor közölték, hogy 26 ezer forint hátraléka van (eszközök plusz a díjak, amit a kórházba kerülés után már nem tudott rendezni), de ezt mind elengedik, mert ez a policy. Hálából azt az eszközt is visszavittük, amitől már elköszöntek.
Vodafon – 1300 forint bármi áron
A Vodafonnál ez nem volt ilyen egyszerű. Édesapám előfizetéses mobiltelefonját lemondtam egy üzletben, amikor már a kezemben volt a halotti anyakönyvi kivonat. Ekkor kifizettem mindent, amit mondtak nekem kb. tízezer forintot. És elköszöntem. Majd küldtek egy csekket egy hónap múlva még 1300 forintról, mert ezt akkor (két héttel a halála után) még nem látták, mert a rendszerük ilyen. Jeleztem nekik, hogy egy kis nagyvonalúság beleférne, hiszen a T ennél sokkal nagyobb veszteséget is leírt. Bekeményítettek. Gondolom minden forintra szükségük van, hogy az elavult számlázórendszerüket, ami a 21. században nem képes azonnali egyenleget kiállítani, korszerűsítsék.
Kifizettem az 1300 forintot, de amikor legközelebb okostelefont vettünk a párommal, az T-s előfizetéssel vásároltuk.
Megérte az 1300 forinthoz ennyire ragaszkodni?
És a Telenor?
Megkérdezhetitek, hogy miért nem fordult meg a fejünkben a Telenor. A Telenor még Pannon-korában elrúgta a pöttyöst. Akkor a béténkkel két telefon előfizetésünk is volt, amit még nagyon nagyon régen vásároltunk, amikor máshol laktunk. Akaratunk ellenére nem tudtuk időben fizetni a díjat, mert nem az új címünkre jött a számla. Telefonon szerettem volna a postacímet megváltoztatni, hogy tudjam időben fizetni a számlát. Kérte az ügyintéző kódot. Megmondtam az egyiket, amit tudtam, de a másikat nem tudtuk. Mondták, hogy ha húsz telefonunk van, akkor mind a húsznak kell a kódja. A kód nem lett meg. Bementem egy üzletbe, vártam egy órát, kivártam a sorom, és amikor sorra kerültem, akkor mondták, hogy ezt telefonon tudom csak elintézni. Nem kell részleteznem, milyen pipa lettem. Megkérdeztem, mit lehet itt elintézni. Pl. a felmondást. Parádés. Felmondtam. Feltehetőleg azóta nem ilyen ostoba szabályok szerint dolgoznsak, de támadt kedvem kipróbálni.
Tanulság?
Egy kis együttérzés, egy kis nagyvonalúság sokszorosan visszajöhet egy cégnek. Az én esetemben biztos.