A megátalkodott

Előző bejegyzésemben egy olyan olyan esetről írtam, amikor a bankot rettenetesen nem érdekelte, hogy elveszti kiemelt ügyfelét, hogy bepanaszolják a tulajdonosánál, hogy feljelentik a PSZÁF-nél. Az alábbi két példám mutatja, hogy nem a mérettől függ, hogy meghallgatják-e a panaszod.

Készpénzfelvét – reloaded

A lakásvásárláshoz volt szükségem jelentős kp-re, mert az eladó ragaszkodott ahhoz, hogy a foglalót bankjegyekben adjam. A szorító határidő miatt bankautomatából kellett kivennem, de minimalizálni akartam a felvétel költségét. CIB számláról nyílt erre lehetőségem, mert ott nem volt mennyiségi korlát (csak tranzakciónként). Az ügyfélszolgálatos azt tanácsolta, hogy a legjobban úgy jövök ki, ha egy OTP automatához megyek, ahol egyszerre 800 ezret lehet kivenni, és az akkori feltételeim szerint nekem tranzakciónként kellett fizetnem. (azóta idegen kártyával az OTP-nél már nincs ilyen lehetőség…) Meg is tettem.

A keserű pirula később jött, mert komoly díjat számoltak fel, nem azt amiről beszéltünk. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol jelezték, hogy valamit félrehallhattam, mert a díj jogos. Kiderült, hogy elbeszéltünk egymás mellett, volt egy céges számlám és kártyám is. Azt használtam.

A panaszkezelő kérdezte, hogy mondtam-e hogy a céges kártyámról van szó. “Nem mondtam, de nem is kérdezte.” Mikor történt ez? Elmondtam a hozzávetőleges időpontot. Tartanom kellett a vonalat és 10 percen belül, leellenőrizték a hívást és igazat adtak nekem. Mire letettem a telefont, jóváírták a különbözetet – azt a díjat, amire számítottam és a ténylegeset. Azóta sem találkoztam ilyen gyors panaszkezeléssel – még mindig ott van a céges számlám….

Az utolsó bőrt már nem hagytam lenyúzni

Az OTP nem a sebességéről híres, de a PSZÁF emlegetése rejtett energiákat hozhat elő. Előző lakásomon támogatott forinthitel volt, amit az eladáskor előtörlesztettem. Brutális díja volt az előtörlesztésnek (több mint 600 ezer forint), de nyeltem egy nagyot, mert ez volt a szerződésben, amit aláírtam.

Utolsó csapásként még azt is kitalálták, hogy adjam vissza az ügyfélkártyámat, ami olyan volt mint egy bankkártya, de semmilyen tranzakcióra nem volt jó, ezért nem is használtam semmire. Mondták, adjam vissza, mert különben 2000 forint extra díjat kell fizetnem. Megkerestem, odaadtam nekik, erre mondták, hogy azóta küldtek újat, azt adjam vissza. Ekkor kezdtem emberi mivoltomból kivetkőzni, hiszen lekaptak rólam több mint 600 rugót, és nem nyugszanak, amíg mént teljesen ki nem csontoznak egy semmire sem jó kártya le nem adása miatt, amiről még bizonyítani sem tudják, hogy elküldték.

Kifizettem a kétezer forintot, hiszen addig nem szüntethettem meg a számlát, és online tettem panaszt, amibe a PSZÁF szót többször belekomponáltam. Valahogy lejöhetett egy emberszabású ügyfélszolgálatosnak, hogy nem fogok nyugodni, ezért még aznap este háromnegyed nyolckor válaszolt, és igazat adott. A pénzt is átutalták (a kétezret) másnap.

Tanulság?

Sokan gondolják azt, hogy a panasz elmúlik, ha nem reagálunk rá. A panasz belülről emészt, és minél később reagálunk rá, annál mélyebbre csúszhat. Minél hamarabb orvosolod, annál biztosabb, hogy nem eszkalálódik, sőt esetleg sikerként éli meg, az akit meghallgattál.