Egy banknak két arca van. Amikor betétet helyezel el,  és amikor hitelt veszel fel.  Olykor az egyik nagyon kívánatos a másik pedig förtelmes.

Mézesévek

Lakásra gyűjtöttem, és így szépen gyarapodtak a megtakarításaim. Az Unicredit Bank kiváló helynek tűnt a megtakarításaim fialására. Gyors ügyintézés, könnyen kezelhető internetes banki felület, kiváló kamatok.

Egyszer csak a megtakarításaim elérték azt a szintet, hogy – kiderült – kiemelt ügyfele vagyok a banknak. Kaptam egy dedikált ügyintézőt, akit én hívhattam, ha kellett (nem kellett, hiszen interneten mindent el tudtam intézni), illetve ő is hívogatott “személyes tanácsokat” adva. Úgy éreztem, hogy ezekre a tanácsokra nem nagyon vagyok rászorulva, de nem volt annyira idegfeszítő, hogy izgassam vele magam.

A másik oldal

Sikerült megtalálni a lakást, amire a pénzt tettük félre. Ekkor gondoltam először, hogy én hívom fel a személyes tanácsadómat. Megnyugtatott, hogy adósként is kiemelt ügyfél leszek. Kértem tőle ajánlatot lakáshitelre.

A sebességre nem panaszkodhatok, gyorsan kaptam ajánlatot, amely hajszálpontosan megegyezett az interneten meghirdetett feltételekkel, melyek bármely új ügyfélre vonatkoznak.

Most sem sértődtem meg, inkább az MKB-nál vettem fel 2%-kal jobb THM-mel hitelt – új ügyfélként.

A fekete leves

Eladtam régi lakásomat egy srácnak, aki szintén Unicredit Bank ügyfél volt.  Ő vételár  egy részét kis részét,  1,8 millió forintot Unicredit hitelből kívánta fedezni, hiszen ő is régi Unicredit ügyfél volt.

Minden szerződés szerint zajlott. Kiköltöztünk a lakásból. A banktól egy fizetési ígérvényt kaptunk, melyet a kiköltözést követően azonnal ki kellett volna fizetniük, hiszen az abban fogalt minden feltételt mindkét fél teljesítette.

A vevőtől a bank már vonta a törlesztőrészletet, ás én még egy hónap után sem kaptam meg az 1,8 millió forintot, pedig az eladóval együtt már minden követ megmozgattunk.

Írtam a hitelező fiókvezetőnek, írtam a panaszkezelésnek, és még akkor is kiemelt ügyfél voltam a banknál (képzeljétek, milyen egy nem kiemelt ügyfél).
Mindenhonnan elnézést kérő, szabadkozó leveleket kaptam, de pénzt nem.

A kifogások

Mindenféle vicces kifogást találtak ki telefonon.

Például azt, hogy megváltoztak a devizahitel szabályai. (A vevő forinthitelt vett fel.)

A következő tréfa az volt, hogy ehhez nekem nincs közöm, hiszen ők a vevővel állnak kapcsolatban. (Hőőő, de hát az ÉN pénzemmel szórakoznak)

Utána azt mondták, hogy csak akkor adnak tájékoztatást, ha a vevő hozzájárul az információadáshoz. A vevő rögtön írt egy emailt.

Erre azt mondták, hogy csak közjegyző előtt hitelesített dokumentummal teheti mindezt.

Írtam egy panaszt az anyabanknak angolul, onnan az jött vissza, hogy megtelt a postaládájuk.

A PSZÁF-nek is szóvá tettem, ott az Unicreditért felelős előadó azt mondta, hogy az nem lehet, hiszen az Unicredit olyan korrekt bank. (Ezt nem akarom kommentálni)

37 nap késés

Végülis 37 nappal később mint kellett volna megérkezett a pénzem.

Küldtek egy bocsánatkérő levelet, ahol nem ismertek be semmilyen felelősséget  de azért kárpótlásul küldtek drágának látszó bőr pénztrácát, ami 3 hónap alatt szétszakadt.

A felelősségre vonás

PSZÁF-es előadó “pártatlansága” előrevetítette, hogy nem fognak kivetnivalót találni a bank hozzáállásában, ezért úgy döntöttem, magam hozom meg a legsúlyosabb felelősségre vonást, amit egy szolgáltatóval szemben lehet, felmondtam a bankkal kötött szerződésem, nem vagyok többet Unicredit ügyfél – se kiemelt se kiemeletlen.