Tavaly halt meg édesapám. Nem kell részleteznem, ez mekkora tragédia. Én intéztem a temetést és az összes szolgáltatónál, banknál, cégnél én intéztem az ügyeket. Megdöbbentő volt látnom, hogy egyes cégek mennyire érzéketlenek vagy telhetetlenek, ha meghal az ügyfelük.
T – a nagyvonalú
Kezdjük a jó példával. Amikor Telekom megkapta a beszkennelt halotti anyakönyvi kivonatot és a kérvényt, hogy szüntessük meg a telekomos telefonját és kábeltévéjét, akkor közölték, hogy 26 ezer forint hátraléka van (eszközök plusz a díjak, amit a kórházba kerülés után már nem tudott rendezni), de ezt mind elengedik, mert ez a policy. Hálából azt az eszközt is visszavittük, amitől már elköszöntek.
Vodafon – 1300 forint bármi áron
A Vodafonnál ez nem volt ilyen egyszerű. Édesapám előfizetéses mobiltelefonját lemondtam egy üzletben, amikor már a kezemben volt a halotti anyakönyvi kivonat. Ekkor kifizettem mindent, amit mondtak nekem kb. tízezer forintot. És elköszöntem. Majd küldtek egy csekket egy hónap múlva még 1300 forintról, mert ezt akkor (két héttel a halála után) még nem látták, mert a rendszerük ilyen. Jeleztem nekik, hogy egy kis nagyvonalúság beleférne, hiszen a T ennél sokkal nagyobb veszteséget is leírt. Bekeményítettek. Gondolom minden forintra szükségük van, hogy az elavult számlázórendszerüket, ami a 21. században nem képes azonnali egyenleget kiállítani, korszerűsítsék.
Kifizettem az 1300 forintot, de amikor legközelebb okostelefont vettünk a párommal, az T-s előfizetéssel vásároltuk.
Megérte az 1300 forinthoz ennyire ragaszkodni?
És a Telenor?
Megkérdezhetitek, hogy miért nem fordult meg a fejünkben a Telenor. A Telenor még Pannon-korában elrúgta a pöttyöst. Akkor a béténkkel két telefon előfizetésünk is volt, amit még nagyon nagyon régen vásároltunk, amikor máshol laktunk. Akaratunk ellenére nem tudtuk időben fizetni a díjat, mert nem az új címünkre jött a számla. Telefonon szerettem volna a postacímet megváltoztatni, hogy tudjam időben fizetni a számlát. Kérte az ügyintéző kódot. Megmondtam az egyiket, amit tudtam, de a másikat nem tudtuk. Mondták, hogy ha húsz telefonunk van, akkor mind a húsznak kell a kódja. A kód nem lett meg. Bementem egy üzletbe, vártam egy órát, kivártam a sorom, és amikor sorra kerültem, akkor mondták, hogy ezt telefonon tudom csak elintézni. Nem kell részleteznem, milyen pipa lettem. Megkérdeztem, mit lehet itt elintézni. Pl. a felmondást. Parádés. Felmondtam. Feltehetőleg azóta nem ilyen ostoba szabályok szerint dolgoznsak, de támadt kedvem kipróbálni.
Tanulság?
Egy kis együttérzés, egy kis nagyvonalúság sokszorosan visszajöhet egy cégnek. Az én esetemben biztos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: